[English]
Fejlődésem a hitben
Megtérésem előtt
Csodálatos, békés és boldog gyermekkorom volt, nagyszerű, kedves, gondoskodó, önfeláldozó, ámde nem vallásos szülőkkel. Nagyszüleim az egyik ágon római katolikusok a másik ágon reformátusok voltak. Szüleim ugyan kezdetben ateista nézeteket követtek, de fontosnak tartották, hogy sokféle vallást, filozófiát, világnézetet és szokást megismerjek, így sokféle templomba, istentiszteletre elvittek, sokféle szentírást, vallástörténeti és ismeretterjesztő könyveket is a kezembe adtak.
A mainstream kereszténység, judaizmus és iszlám tanításaiból megismert anyagtalan, mindenható, mindentudó, megismerhetetlen és örökké elérhetetlen, az univerzumon kívül lévő, de annak folyamataiba beavatkozó „Isten” képe értelmezhetetlen volt számomra. Nem láttam okot arra, hogy egy ilyen Isten létezését feltételezzem, hiszen ez nem ad magyarázatot sem az isteni- sem az emberi lét értelmére és nagyon kilátástalan, értelmetlen jövőt jósol, ahol semmilyen emberi törekvésnek nincsen semmi értelme.
Ugyanakkor bizonyos bibliai leírások, (e.g. 2Móz 19:16-20, 24:9-11, 33:18-23, 34:28-35, Ezékiel 1:4-28, 3:12-15, 10:9-22, 2Kir 2-11) nagyon is valóságosnak tűnő eseményekről számolnak be, amelyek megtapasztalt találkozásokra utalnak valós és nagyon fejlett mennyei lényekkel.
Amióta az eszemet tudom mindig biológus akartam lenni, elsősorban globális ökológiai kérdések, trópusok élővilága, klímaváltozás érdekeltek, de nagyon szeretem a történelmet, a filozófiát, irodalmat, művészeteket is. Biológusként trópusi talajzoológiával, fenntarthatósági kérdésekkel és globális ökológiával foglalkozva jártam Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában is. A trópusi esőerdők kutatása során döbbentem rá az ökoszisztémák csodálatos szervezettségére és hatékonyságára, amelyekből számomra Isten arca sejlett fel.
Pál apostol írja a római levélben:
Róm. 1,20 Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik;
A keresztelkedéshez vezető út
Ausztráliai expedíciómról hazatérve találkoztam a teljesidejű misszionáriusokkal. A nővérek ingyenes angol órát tartottak a gyülekezeti házban és az órák után ott maradtam beszélgetni velük Istenről és a visszaállított evangéliumról. Nagyon kedvesek és műveltek voltak és nagyon jól ismerték a szentírásokat. Hamar világossá vált, hogy az a számomra értelmezhetetlen teológia, amit korábban megismertem a Nagy Aposztázia következménye. Megértettem, hogy az nem Jézus Krisztus igaz evangéliuma, hanem Nagy Constantin császár politikai zsenialitásának a terméke.
Megértettem, hogy Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk és nem Ő akarta megszakítani velünk a kapcsolatot, hanem mi fordultunk el tőle. A kinyilatkoztatás és a próféták elhívása Isten alapvető jellemvonása, amelynek lezárása nem isteni szándék, hanem emberi hiba.
Ámós. 3,7: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”
A nővérek tanítása folytán világossá vált a Biblia néhány korábban számomra érthetetlen utalása, mely az ószövetségben és az újszövetségben is hangsúlyosan szerepel (Zsolt. 82,6 és Ján. 10,34-36, vagy Zsolt. 45,7 és Zsid. 1,8-9 ). A 1 Kor. 15,29 úgyszintén teljesen érthetetlen a visszaállított evangélium világossága és a Szent Templomokban folyó munka megismerése nélkül.
A Mormon Könyvét azonban sokáig gyanakvással szemléltem, mert meseszerűnek tűnt és mindabból a világos tanításból, amiről a nővérek beszéltek szinte semmit sem találtam meg benne. A Tan és Szövetségek-ről, valamint a Nagyértékű Gyöngy-ről sokkal hamarabb felismertem, hogy igaz szentírások, mint a Mormon Könyvéről. Biológus szemmel a Mormon Könyvében számos olyan dolgot találtam, ami első látásra pontatlanságnak tűnt, de ezek nem igazán zavartak, mert világosan megértettem és nagyra becsültem a Mormon Könyve előszavának utolsó mondatát:
„És most, ha vannak benne hibák, azok emberek tévedései; ne kárhoztassátok tehát Isten dolgait, hogy szeplőtelennek találtathassatok Krisztus ítélőszéke előtt.”
A Szentírások egy tökéletes isten által ihletettek és tökéletes isteni üzenetet hordoznak, de emberi szavakba egy nem tökéletes ám igazlelkű ember önti, akit természetes emberi korlátok kötnek.
Az első változást a Mormon Könyvével való kapcsolatomban az hozta meg, amikor egy világi tanulmányt olvastam az ősi Qumráni tekercsekről és kiderült, hogy 1945 után ezen a régészeti lelőhelyen olyan dolog került elő, amire sem a tudósok sem a teológusok nem számítottak korábban: egy réztekercsre, vagyis egy olyan iratra, aminek hordozóanyaga nem papirusz, pergamen, cserép, kő, vagy papír, hanem egy fémlemez. Ilyet soha senki sem talált és nem is feltételezett korábban, csakis az 1830-ban Joseph Smith próféta által napvilágra hozott Mormon Könyve említi, mégpedig már 1 Nefi 3. fejezetében:
1Nefi 3:3 „Mert íme, Lábánnál van a zsidók feljegyzése, valamint őseim nemzedékrendje, és ezek rézlemezekre vannak vésve.”
Nagy erővel hatott rám az igazság, hogy Krisztus Egyházát általa elhívott prófétáknak és apostoloknak kell vezetni, és ha közülük egy meghal, akkor azt Isten hatalma által pótolni kell, ahogyan az az Apostolok Cselekedetében is szerepel (ApCsel 1:26). Nyilvánvaló, hogy papsági felhatalmazás nélkül nem cselekedhetünk az Úr nevében.
Örültem, hogy az egyházban nincsen fizetett papság, hiszen közismert, hogy a megfizetett tanú nem hiteles, egyetlen komoly bíróság sem fogadná el.
Erősítette bizonyságomat, amikor olvastam, hogy a tizenkét apostol kvórumában olyan emberek szolgálnak, akik mögött egy a világban végigdolgozott sikeres élet és társadalmi elismertség állt (e.g. egyikük neves szívsebész, másikuk pilóta és egy nagy légitársaság vezető tisztviselője, harmadikuk nukleáris mérnök volt), egész életükben teljes tizedfizetők voltak és számos egyházi elhívásban szolgáltak évtizedeken át. Nem volt tehát szükségük arra, hogy az Egyház által váljanak jelentős személyiséggé, hanem már jelentős személyiségek voltak, akik önként és örömmel szolgálták Krisztus Egyházát. Ők nyilvánvalóan nem megvesztegetett tanuk, hanem kiváló, igaz emberek akik őszintén hisznek az Egyház krisztusi küldetésében.
Mielőtt a keresztelkedésemről döntöttem volna tudatosan összegyűjtöttem minden számomra elérhető forrást, amit az egyház és a visszaállított evangélium ellenzői írtak, és gondosan tanulmányoztam azokat a régi római elv az Audiatur et altera pars! (hallgattassék meg a másik fél is) alapján. Ez a munka minden másnál jobban felkészített engem arra, hogy bátran kiállhassak a visszaállított evangélium igazságai mellett.
A keresztelkedéshez szükséges bizonyságot azonban csak az hozta el amikor megértettem, hogy bárki kérhet személyes kinyilatkoztatást Istentől, ha nem érzi elég bölcsnek magát valamely kérdésben és Isten „ mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jak. 1:5). Imádkoztam és a Szentlélek által bizonyságot szereztem arról, hogy a Joseph Smith igaz próféta volt és visszaállítás valóban megtörtént, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát igaz apostolok vezetik és a Szentírások valóban Isten üzenetét tartalmazzák.
Közvetlenül a keresztelkedés előtt aggódtam a tized miatt, mert assistant professor-ként nem kerestem sokat és továbbra is segíteni akartam a szüleimet is. Imádkoztam és úgy döntöttem, hogy megkeresztelkedem és maradéktalanul eleget teszek ennek a parancsolatnak. Ez decemberben történt. A döntésemet követő néhány napon belül értesültem arról, hogy egyetemünkön megalakul egy új akadémiai kutatócsoport és engem tudományos főmunkatárssá léptetnek elő, így fizetésem még a tized levonása után is sokkal magasabb lesz, mint korábban volt.
1 Nefi 3:7 „…az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik.”
Első lépéseim egyháztagként
Keresztelkedésem után nem sokkal elhívtak, hogy az egyházközségi vasárnapi iskola elnökeként szolgáljak, ami nagyszerű lehetőség volt arra, hogy tanuljak, hiszen az tanul legtöbbet aki tanít, a vasárnapi iskola elnökének pedig minden vasárnap minden osztály leckéjére előre fel kell készülnie, hiszen soha sem tudhatja, hogy hol kell helyettesítenie.
Ezt követően 5 évig cövek főtanácstagként és insztitút tanárként szolgáltam, ahol a csodálatos „Church History in the Fulness of Times” tananyagot tanítottam. Az egyház mindennapi működésének kinyilatkoztatott módjáról úgy lehet legerősebb bizonyságot szerezni, ha valaki történeti kontextusában látja az egyes szervezetek és programok megjelenését és átalakulásait.
Egyháztagságom 6. évében szinte egyidőben elhívtak, hogy egyházközségem püspökeként szolgáljak és, hogy feleségemmel templomi munkások legyünk a Freiberg Templomban. Úgy éreztem minden korábbi elhívásom erre az időszakra készített fel. A püspöki elhívás egyedülálló élettapasztalatok megszerzésére nyújt lehetőséget, templomi munkásként pedig úgy éreztem, hogy kicsit bepillanthatok a terresztriális birodalom falai közé, ahol személyesen Krisztus vezet minket.
Nagy öröm volt számomra, hogy „egyháztag misszionáriusként” elsőként családom tagjait ismertethettem meg a visszaállítás üzenetével, szüleimet, testvéremet és annak gyermekeit is én keresztelhettem. Különleges élmény volt, hogy apukámmal később együtt is szolgálhattam a cövek főtanácsában, majd a püspökségben is, miközben anyukám a cövek fiatal nők elnökségében szolgált, húgom pedig később a cövek SE elnökség első tanácsosa lett. Feleségemet már az egyházban ismertem meg, Ő a magyarországi egyház korai tagjai közé tartozik, így sokat mesélhetett nekem az első magyarországi cövek megalakulását megelőző évtizedekről. Boldog vagyok, hogy az egyház ilyen hatalmas fejlődésen ment át az utóbbi 20 évben.
Az a bizonyság, amit az ember az egyházi szolgálat által évek alatt szerezhet kimondhatatlanul erősebb annál, mint amit a keresztelkedéskor érez, mégis a keresztelkedés élménye egy egész életen át elkíséri az embert.
Napjainkban az egyetemi katedrán
Közismert jelenség az egyházban, hogy saját bizonyságunk is erősödik, amikor azt másokkal megosztjuk, ahogyan evangéliumi tudásunk is sokszor az által fejlődik, hogy tanítunk arra másokat.
Az egyetemen ahol dolgozom egy kurzust tartok korunk globális problémáiról, a klímaváltozásról, szociális egyenlőtlenségekről és az ezekre választ jelentő fenntartható életmódról. A kurzus részeként mindig említést teszek a különböző vallási szervezetek (katolikusok, protestánsok, muszlimok, krisnatudatúak, buddhisták stb.) ezzel kapcsolatos állásfoglalásairól, programjairól is. Mivel a hallgatóim között voltak olyanok, akik tudták, hogy melyik egyházhoz tartozom, így nemrégiben egyikük feltette az órán a kérdést, hogy vajon a mormonok mit tesznek a fenntartható társadalom megteremtéséért?
Hirtelen áradni kezdtek a gondolatok a fejemben, így a szokásosnál részletesebben válaszoltam. Először is, a mormonok jövedelmük 10%-át meghaladó mértékben tesznek önkéntes felajánlásokat közösségi, jótékonysági és humanitárius célokra, ha ezt minden ember megtenné, akkor társadalmi problémáink jelentős része máris megoldódna. Ez lényegében egy önkéntes közcélú adózás, ami a gazdagabbaktól arányosan több teherviselést vár és sokféle módon támogatja a szegényebbeket. Az egyház Általános Oktatási Alapja, valamint a BYU Pathway programja óriási segítséget jelenthet sokak számára, hogy akár korunk globális problémáiból származó személyes hátrányain úrrá legyen és esélyt kapjon egy sikeres életre. Továbbá mi utolsó napi szentek nem dohányzunk, nem iszunk alkoholt és forró italokat (kávét, teát) sem. Jelenleg a Föld 124 országában termelnek például dohányt, összesen 4.3 millió hektáron. Ha senki sem dohányozna, akkor ezen a hatalmas területen klímavédelmi erdőket telepíthetnénk, és más természetes élőhelyeket hozhatnánk létre, amelyek jelentősen csökkenthetnék a klímaváltozás, környezetszennyezés, természetkárosítás hatásait és akkor még nem beszéltünk azokról a veszteségekről és kiadásokról, amelyek a dohányzás egészségkárosító hatásai miatt terhelik a társadalmat. A dohányon kívül hatalmas területeken termelünk cukornádat, gabonaféléket, szőlőt is, amelyeket nem étkezési célból, hanem alkoholos italok előállítására használunk. Ha ezekről mindannyian lemondanánk követve a mormon példát, akkor a világon sehol senkinek nem kellene éheznie, sokat tehetnénk a biodiverzitás megőrzése érdekében és a világ békésebb, biztonságosabb hely lenne sok más szempontból is.
Isten nem azért ad számunkra parancsolatokat, hogy azzal szabad akaratunkat korlátozza, vagy örömeinket csökkentse, hanem éppen ellenkezőleg olyan tanácsok és útmutatások ezek amelyek segítségével szerencsétlenségek sorozatát háríthatjuk el, és boldogabb, sikeresebb életet élhetünk. Ha betartjuk a parancsolatokat, akkor az külön rendkívüli Isteni beavatkozás nélkül is, önmagából következően áldásokat hoz az életünkre.
————–
Dr. Hufnagel Levente habilitált egyetemi docens ökológiai, környezettudományi és biometriai profillal a gödöllői Szent István Egyetemen, ahol a Biometriai és Kvantitatív Ökológiai Kutatócsoport vezetője. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Szent István Egyetemen végezte; ökológia és evolúcióbiológiai szakirányú okleveles biológus diplomát, mezőgazdasági, majd hidrobiológiai PhD fokozatot, agrárműszaki tudományterületen habilitációs oklevelet, valamint élelmiszer-biztonsági szakmérnöki, továbbá agrár- és természettudományi szakfordítói diplomákat szerezve. Több mint 140 tudományos publikációját eddig 500 feletti számban idézték más független tudományos művek. Ökológiai és élővilág-védelmi igazságügyi szakértő. Az „Applied Ecology and Environmental Research” című nemzetközi tudományos folyóirat főszerkesztője. Rendszeres vendégoktató a Kazah Nemzeti Agrártudományi Egyetemen, Almaty-ban.
Hufnagel Levente örökkévaló házasságban él feleségével Homoródi Rékával. Az egyházban egyházközségi és cöveki vasárnapi iskola elnökeként, insztitút tanárként, templomi munkásként, cövek főtanácstagként és püspökként szolgált.
Published September 2018